szervusz, kedves erre tévedő ember. na neem, tudom hogy senki nincs itt. csak én.
tehát, kezdhetném így is: Kedves naplóm! de nem teszem..az olyan sznob. de ma sem történt velem semmi. eltűntem pesten, jólesik kicsit kiszabadulni a mindennapokból, és az sem baj ha ez lesz a mindennapom, akkor nem lesz honnan kiszabadulni. akkor lesz más. szeretek emberek között lenni, és megfigyelni a viselkedésüket. ez nem is kifejezetten a vásárlásról szól, bár azt is szeretem. sőőt, az nagyon felszabadít. mert közben nem gondolkodom, csak a ruhákon jár az eszem, és azon hogy valaki talán felkapja rám a fejét. tudom, szánalmas. csak szeretnék egy barátot. akinek mindezt, amit itt leírok, elmondhatom és akit érdekel is, nem csak végighallgatja mint egy báb, aki visszakérdez és tényleg szeret ezekért a dolgokért. ki lenne nekem? kinek mondhatok el mindent? ki az aki feltétel nélkül elfogad? mégis miért várok ilyeneket egy embertől, miért van szükségem egy társra a mindennapokban, és miért kérdezek állandóan? kik az emberek nekem? emberek, akik utálhatnak, akik szerethetnek. kik Ők nekem? az összeset szeretnem kéne? helyes emberi magatartás lenne? elvárom egy embertől, hogy szeressen. vajon más is elvárja ezt tőlem? tényleg van olyan, amikor egy ember megtalálja a társát? a társát, akivel tud élni? mert az élet, amit valójában élsz, és nem csak tengeted, olyan amit élvezel. és azt csak egy társsal tudod tenni. mert az ember így lett megteremtve. de mi van ha nincs szükségem semmire, senkire, ha nem tudnék senkit elviselni magam mellett, ha elutasítanám a törődést? és valóban létezik olyan, hogy két ember álmodik valamiről, például egymásról, és egyszer csak találkoznak, és rájönnek hogy eddig minden amit vártak az élettől az egymás társasága? vagy ez túl nyálas? igen, ez túl nyálas....de mégis mit várjak magamtól, aki mindenen képes bőgni? idegesít ez magamban. mint még annyi minden. mindig megfogadom, hogy nem fogok így viselkedni, de soha nem sikerül. csak vegyen már valaki komolyan. és ne nézzen hülyének. nem vagyok az, akinek gondolnak..bárcsak ne lennék. mi van ha tényleg az vagyok? ha egy üres fej vagyok, érzelmek nélkül? írnám én ezt a szöveget éppen? szükségem lenne rá, hogy ezt tegyem? szükségem van egyáltalán valamire? akármire? nem tudhatom..
én csak szeretném, ha végre valaki szeretne.